Azt gondolnánk, hogy semmilyen más reakció nem érkezhet egy bánatos dallamokat tartalmazó dallam hallatán, mint néhány legördülő kövér könnycsepp, azonban egy új kutatás szerint egyáltalán nem törvényszerű, hogy a szomorú zenék mindenkinél bús érzelmeket keltenek. De akkor vajon miért leszünk búsak a szomorú zenétől?
Könnyen lehet, hogy a közönség soraiban többeket nem hat meg egy hatásosan megríkató zene sem. Az eredmények határozottan azt mutatták, hogy a zeneművekre adott érzelmi válaszok leginkább a nyugati zene ismeretéhez köthetők. Ez azért is meglepő, mert azt gondolhatnánk, hogy ezek a reakciók egyöntetűek, univerzálisak és biológiai alapjai vannak, belénk van kódolva, milyen húrokat pendítenek meg bennünk a különböző hangulatú muzsikák.
Feltételezhetnénk azt is, hogy ösztönösen a természetes harmóniát keressük, ezért a tonális hangsorok jó érzéseket váltanak ki, míg a disszonáns dallamok rosszakat.